Meghoztam a második fejezetet, ami sajnos elég rövidre sikeredett. Remélem, azért tetszeni fog nektek! A következő megint egy hosszabb rész lesz! Ha eddig nem tettétek volna meg, most már mindenképp olvassátok el az Anoyo és a Nevek menüpontokban leírtakat! :) És ezúttal elhagyom a szokásos kommenteket kérő soraimat, mert nem hiszem, hogy sok haszna lenne. Inkább olvassátok el a fejezetet, és ha van véleményetek, írjátok le :) A fejezet végén találhattok pár kérdést a történettel kapcsolatban, válaszoljatok rájuk, kíváncsi vagyok! ;)
Üdv: Lucy <3
2.
fejezet - Tűzvész
A tűz játékosan szalad fel és le a
karomon, csiklandozza a hasamat. Köröskörül lángok nyaldossák a testemet,
megnyugtató melegséggel zárnak körbe. Azonban egy mélyről felszakadó, éles sikoly
megzavarja a békés csendet. A mellettem fekvő Flame felkapja a fejét, és én is
oldalra pillantok.
Berta nővér áll mellettem, meredten
bámulja a lángra lobbanó fehér köpenyét. Sokkos állapotba került, azt hiszem,
mozdulni sem tud a rémülettől. Képtelen vagyok levenni róla a szememet. Aztán a
lángok okozta fájdalom végre magához téríti, egy másodperccel később pedig
megszólalnak a kórház tűzjelzői is. Berta iszonyodva hátrál el tőlem, szinte
megfeledkezik arról, hogy veszélyben az élete, és bármit megtenne, hogy minnél
messzebb kerülhessen tőlem.
Nincs időm furcsálni a viselkedését,
ekkor ugyanis véletlenül a kezére pillantok, és azonnal tudom, mi a helyzet.
Megértem a tüzet, a nővért, mindent. Berta fekete selyemkendőt szorongat
remegve.
Lassan mozdulok. Kísérteties nyugalommal
szállok le az ágyról, közben végighúzom csupasz kézfejemet a koromtól egyre
feketébb lepedőn. Flame nyugodtan fekszik rajta, tudomást sem vesz a körülötte történő dolgokról. Lassú léptekkel sétálok a lángokon át a szoba sarka felé. A
kórházi hálóing néhány lépés után lobogva lángra gyúl, majd elszenesedett
darabokban hullik le rólam a forró padlóra. A lángnyelvek langyosan simogatják
meztelen bőrömet. A tűz most vörös hajamat veszi célba, a hajszálaim
meggyulladnak, de nem égnek el. Szememben lángok ezrei tükröződnek vissza,
ahogy lassan megállok a nővér előtt, és a kezemet nyújtom felé. A fejét rázza
értetlenül, de nem mer, vagy nem tud megszólalni. A tűz máris látható sebeket
hagyott a testén. Elgyengülten szorítja a fekete anyagot, de egy pillanat alatt
kitépem a kezéből. Szavakat formál ajkaival, de nem ad ki hangot. Hitetlenkedve
nézi lángoló hajkoronámat, a testemet körülölelő vöröslő tüzet, és magyarázat
után kutat kérdő tekintete.
Figyelem, ahogy feltámad benne az életösztön.
Hirtelen megváltozik a tartása, segítségért könyörög, majd követelőző lesz, dühösen
kiáltana, de tüdeje forró füsttel telik meg. Görcsösen köhögni kezd.
Sajnálattal tölt el, amint látom a szenvedését, és hogy milyen tehetetlen ezzel
a pusztító erővel szemben.
A tűz felé fordulok. A gondolatok
eltűnnek az agyamból, most csak én vagyok, és a lángok. Minden mást elfelejtek,
mélyet lélegzek a füstös, forró levegőből, amely mások számára halálos lenne,
de nekem olyan, mint az embereknek a víz, vagy az oxigén. Szükségem van a
lángokra, én is egy vagyok közülük.
Felemelem a kezemet, melyet már nem rejt
a körülöttem, élők számára biztonságot jelentő fekete kendő. A tűz felé intek,
mely füstölögve válik ketté; egy út rajzolódik ki az ajtótól Berta nővérig, aki
láthatóan fel sem fogja, hogy esélyt adtam neki az életben maradásra, a fájdalomtól
bénultan áll a sarokban, ezért elélépek, és meglengetem arca előtt a fekete
selymet. Szaporán pislogni kezd, és sikoltozva rohan ki az ajtón. Rendben lesz.
A sérülései fájdalmasak, de nem életveszélyesek, a füstjelzőknek hála a tüzet
is hamarosan eloltják, tehát indulhatok is tovább…
A füstjelzők… Vajon miért hallgattak el?
A szabályzat szerint addig kell szólniuk, míg a tűzoltók a helyszínre nem
érnek, és nem kapcsolják ki. De még nem érkezett meg a segítség.
Mindössze pár percembe kerülne, hogy
megállítsam a tüzet. Megtenném, de a segélykérés valószínűleg beérkezett a
központba, és a kiérkező egységek igen csak furcsállanák, ha csak elégett
bútorokat találnának a helyszínen, kormos falakat és egy sikoltozó, megégett
nőt.
- Berta! - köpöm dühösen a nevet. Már
akkor gyanakodnom kellett volna, amikor a fürdőszobában le akarta venni a
kötésemet, vagy akkor, mikor olyan hamar feladta a próbálkozást. Tudhattam
volna, hogy készül valamire, és a kíváncsisága felül fog kerekedni. Ostoba
vénasszony!
A tűz ebben a pillanatba eltűnik. Nem
kialszik, és nem is én oltom el, egyszerűen egyetlen másodperc alatt nyoma
veszik, a levegőt frissen vágott fű illata tölti meg, a padlón tócsák jelennek.
Csak a kormos tárgyak bizonyítják, hogy még mindig ugyanabban a kórházi
szobában állok.
Villámgyorsan pördülök meg a sarkamon a két
ismeretlen nő érkezésére. Mindketten a földet söprő, fekete köpenyt és
csuklyát viselnek, és egyforma magasak, de ezen kívül egyáltalán nem
hasonlítanak egymásra. A hozzám közelebb álló nőnek rövidre vágott, tejfölszőke
haja van, szürke szemeivel unottan tekint végig rajtam. A köpeny alatt
kékesszürke, áttetsző, csillogó ruhát visel, melynek szoknyája épp csak takarta
a térdét. Aranysárga hajú, kék szemű társa ellentétben bokáig érő estélyit
viselt, melynek színe a tenger vizére emlékeztet. A testtartásuk, öltözékük, lenéző
pillantásuk mind azt sugallja, hogy nem akármilyen családból származnak,
gyermekkoruktól hozzászoktak a jólléthez, a luxushoz, és elvárják a rangban
alattuk elhelyezkedők engedelmességét.
A hozzám közelbb álló nő szólal meg
először:
- Üdvözöllek, húgom - gyors, fejhajtásnak
szánt biccentést tesz, miközben a társa folytatja.
- Azért jöttünk, hogy visszavigyünk a
birodalomba. Útközben válaszolunk a kérdéseidre, de most hagyjuk el ezt a
helyet, amilyen hamar csak lehet. Indulhatunk, Hinote hercegnő?
Máris egy fontos ponthoz érkeztünk a történetben. Kíváncsi vagyok, hogy eddig mit gondoltok, illetve mire számítotok a történettel kapcsolatban.
1. A cím, a design és az ajánló alapján ilyen történetre számítottatok?
2. Furcsa számotokra Hinote karaktere?
3. Ki lehet a két idegen nő?
4. Elképzelés a folytatással kapcsolatban?
5. Miért tetszik/nem tetszik a történet (az eddigiek alapján)?