Prológus

Kedves idetévedő!

A nevem Lucy. Ennyit elég is tudni rólam, végül is nem miattam vagy itt. Lehet, hogy a történet
ajánlója fogott meg, de az is előfordulhat, hogy a gyönyörű fejléc csalt ide, ami
Rainbow V. keze munkájának köszönhető.
Nem ez az első történetem, és úgy érzem, hogy a kezdetek óta sokat fejlődtek az írásaim, de még mindig bizonytalan vagyok, ezért számítok a véleményetekre, akár pozitív, akár negatív, hiszen ezekből tanulhatok, és valljuk be, van még hova fejlődnöm.

De nem is húzom tovább az időt, jó olvasást, remélem, tetszeni fog Nektek a történetem!

Üdv: Lucy <3

Prológus

A sűrű fenyőerdő szélén álló fák árnyékában apró, rég üresen álló ház bújik meg. Elvadult környezete, az üresen ásító ablak- és ajtókeretek titkot sejtetnek. Az ablakokon erős fémrács van, de még ez sem tudta megvédeni a törékeny üveget: a szilánkjain meg-megcsillan a lemenő nap vöröses fénye. Ez csak még kísértetiesebbé teszi az elhagyatott, elhanyagolt házat. A rejtélyes épület egyszerre vonzza és taszítja a véletlenül arra tévedőket, de senkit sem érdekel annyira, hogy bepillantson a sötét szobába. 

A titokzatos ház belseje éppolyan lepusztult, amilyen a külseje. A korhadt fapadlón könnyedén áthatolnak a gyökerek. Vastag porréteg lepi be a kevés bútort, a padlót, még a plafonról lógó, molyrágta burájú lámpát is. A falakból dohos, penészes szag árad. Egy patkány elégedetten lakmározik a padlón bűzölgő sajtdarabból.

Az egyik sarokból halk motozás hallatszik. A földön egy gyerek fekszik, szemei csukva vannak, békésen szuszogva alszik a lyukas, szakadozott takaró alatt. Hosszú, élénkvörös tincsei lágyan ölelik körbe az arcát, mintha csak a tűz lángjai melengetnék az angyali kislányt, és éles kontrasztot alkotnak hófehér bőrével. Meg-megremeg, ahogy a hideg esti szél újra és újra megtalálja az utat a fal résein, repedésein át be a házba. Minden átmenet nélkül hirtelen csapkodni kezd maga körül apró kezecskéivel, mintha az álombeli szörnyetegeket próbálná elkergetni. Fájdalmasan nyöszörög és dobálja magát a kemény fapadlón. A szemeiből könnyek csurognak, miközben egyre hisztérikusabban sikoltozik, és szabadulni próbál az álom fogságából. Egy hosszan elnyújtott, szívbemarkoló kiáltással a mellkasához kap, arca eltorzul a fájdalomtól. Eddig kapkodva vette a levegőt, most egyre nehezebben, lassabban lélegzik, végül teljesen elcsendesedik. Nyomasztó a mozdulatlansága, mintha nem megnyugodott, hanem meghalt volna. Hirtelen mély levegőt vesz, aztán nem mozdul többet.  

Néma csend telepedik a házra. Az időközben beköszöntő sötétségben még rémisztőbbnek hat a mozdulatlan test a padlón. Ekkor a kislány hirtelen kinyitja a szemét. A vörösen izzó tekintet tüzes haragot, erőt és gonoszságot tükröz…